Versek

ŐSZI VERSEK

Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj ökör nyál,
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
Szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

***

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
szél-lábú, deres ősz.
Sepreget-kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

***

Egy, kettő, három, négy,
te kis cipő hová mégy?
-Kipp-kopp kopogok,
Óvodába indulok!

***

Sárgul már a falevél
megfújta az őszi szél.
Szomorú a határ,
elment a gólyamadár.

***

Szalai Borbála: Kár, de kár!

Észrevétlen eltűnt a nyár
odalett!
Tarsolyában elvitte a
meleget.
Hová ment el? Ki tudja, most
merre jár?
Gesztenyefán varjú búsul
"kár, de kár"

Megjött az ősz, munkához lát
festeget.
Keze nyomán sárgulnak a
levelek.
Aranyszínű lett az erdő,
a határ,
a vén varjú meg csak fújja:
"kár, de kár!"

Fekvidítlak, varjú pajtás!-
Szól a szél.-
Hallgasd csak me, szélfuvolám
hogy zenél!
Süvítő dalt fütyül a szél,
muzsikál.
De a varjú csak azt mondja:
"Kár, kár,
jaj, de kár,
hogy a nyár
messze jár"!

***

Simon István: Október

Megérett az alma, körte
vidám, zajos a szüret,
levél hull a hűvös földre,
tőkék nyújtják kincsüket.

***

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tanyerével
befödné a fejemet.

***